4 érzékeny pont, ahol lecsapna a kereskedelmi kamara (ha kötelező lenne a tagság)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) főtitkára, Dunai Péter szerint azért van szükség a kötelező kamarai tagságra, mert „helyére kell tenni a dolgokat a gazdaságban”. Ezt úgy értette, hogy ki kell kényszeríteni a tisztességes piaci működést. Erre csak a gazdasági élet minden legális szereplőjét maga mögött tudó kamara képes - állítja. Nem riogatni akarnak, de úgy érzi, erre a vállalkozók szerint is szükség lenne. Az új kamara, mint gazdasági önkormányzat képes lesz betölteni azt a szabályozó funkciót, amit a nálunk jobban működő gazdaságokban is (Ausztria, Németország, Hollandia).

A munkaadók, köztük a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) nem értenek egyet a kötelező kamarai tagság bevezetésével, de azzal igen, hogy meg kell újulnia a kamarának. Dávid Ferenc VOSZ főtitkár reményei szerint az új kamara a munkaadói érdekképviseletekkel karöltve meghatározó szerepet tölthet be többek között a keresletorientált szakképzés kialakításában, a vizsgáztatásban, a tisztességes piaci magatartást megfogalmazó etikai szabályzat kidolgozásában, szakmai minősítő rendszerek elkészítésében. Még számos nyitott kérdés van az új kamarával kapcsolatban, de úgy tűnik, amiben fellépést várnak az érdekképviseletek, azokon a területeken a kamara is tenni kíván. Íme néhány ezek közül.

A 4 érzékeny pont

1.    Szabályozott üzletnyitás a helyi vállalkozók védelmében

Nem a korábbi rossz emlékű kötelező tagságot támasztanánk fel, hanem kollektív szolgáltatásokat nyújtanánk – kezdte Dunai Péter. Hogyan képzelik ezt el a gyakorlatban? Ismerik például azt az igényt, hogy a magyar cégek védelmet várnak a multikkal szemben, s ezt vállalnák is. A főtitkár szerint azonban csak azoknál a multiknál van szükség ilyen lépésre, melyek visszaélnek piaci erőfölényükkel.

Egy példával illusztrálva: ma Magyarországon nincs szabályozva, hogy melyik cég, mikor, hol, mekkora új kereskedelmi egységet nyithat. Az önkormányzatok abban érdekeltek, hogy minél több üzlet nyíljon, de nem biztos, hogy ez mindenhol a helyi gazdaság hasznára válik. Azt tartanák helyesnek, ha minden nagyobb üzletnyitást hatástanulmány előzne meg, és a kamarának lenne beleszólása a döntésbe, a már meglévő helyi vállalkozók védelmében.

2.    Beszállítói szerződés: majd ha a kamara jóváhagyta!

S ha már a kereskedelemről beszéltünk, a főtitkár megemlítette, hogy szabályozni kellene a nagy láncok és a beszállítóik közötti kapcsolatrendszert is. Most a szállítók kiszolgáltatottságukra panaszkodnak, és arra, hogy bár piacképes az árujuk, vegetálnak a számukra kedvezőtlen szállítási feltételek miatt. Az új kamara orvosságul standard beszállítói szerződéseket dolgozna ki, olyanokat, amelyek megfelelő jogokat biztosítanak a beszállítóknak is.

Az ateceged.hu felvetésére, miszerint most is törvény szabályozza a beszállítói kapcsolatokat, csak nem mindenhol tartják be, így reagált Dunai Péter: élővé kell tenni az előírásokat. Direkt módon kell elérni, hogy csak olyan beszállítói szerződés legyen érvényes, vagy jogképes, amit a kamara láttamozott. Olyan mélyen kell belenyúlni a rendszerbe, ami biztosítja, hogy azok számára is elfogadható legyen a működés, akik most kifogásolják.

3.    Fizetési határidők: nem hagynák az időhúzást

A fizetési határidőknél is van tennivaló. Nem korrekt, hogy 120-150 napra fizetnek a beszállítóknak akkor, amikor az árut egy vagy két hét alatt eladták. Az indokolatlanul hosszú fizetési határidők ugyanis megfosztják a beszállítót attól, hogy a bevételéhez hozzájutva finanszírozza a termelést.

A kamara ezt a kérdést úgy kezelné, hogy a felekkel (megrendelők és beszállítók) egyeztetve alakítaná ki a fizetési szabályokat. Addig van szükség a közvetlen beavatkozásra, amíg ki nem alakul az egészséges gyakorlat – tette hozzá Dunai Péter. S persze nemcsak a kereskedelemben kell beavatkozni, hanem a gazdaság többi ágában is.  

4.    Jelentsd be, ha a szomszéd feketén dolgoztat!

Szintén lenne igény arra, hogy az új kamara kiszorítsa a piacról a feketén, szürkén dolgozókat és a kóklereket. Dunai Péter szerint a tisztességes vállalkozók védelmében ezt is meg kell tenni. Ma az a baj, hogy a hatóságok csak azt tudják ellenőrizni, aki legálisan működik. Aki nincs sehova bejelentve, azt nem tudják számon kérni. Itt lépne be a kamara és a tagjai.

Nem abban bíznak, hogy majd mindenki feljelentgeti a másikat, de kétségtelen, hogy vállalkozói körben tudják egymásról a szereplők, hogy ki milyen úton jár(hat). Lehetőséget és jogot szeretnének biztosítani arra, hogy aki bejelenti a tevékenységét, a dolgozóit, adózik, minőségi munkát végez, annak legyen hová fordulnia, ha azt látja, hogy a „szomszédban” ez egészen másképp folyik. Legyen lehetősége a kamarán keresztül eljárást kezdeményezni az ellen, aki nem legálisan dolgozik.

Kötelező tagság vagy csak kötelező regisztráció?

Az Országos Érdekegyezetési Tanács munkaadói oldala a kötelező regisztrációt és egyszeri regisztrációs díjat elfogadná, de az adószerűen behajtható kötelező tagdíjat és a kötelező tagságot nem. A kamara állami feladatot lát el, ezért az állami költségvetésnek kell táplálnia. Nem azért nem támogatják a tagdíjat, fejtette ki a VOSZ főtitkára, mintha féltékenyek lennének rá, hanem azért, mert a vállalkozói közösségnek nem lesz szimpatikus, ha újabb „adót” raknak a nyakukba. Dávid Ferenc hangsúlyozta, még folyamatban van az alku, s bízik benne, hogy végül csak kötelező regisztráció lesz.

Közben terjed a híre hogy a 10 fő alatt foglalkoztató, vagy 10 millió forint éves árbevétel alatt teljesítő cégeknek nem kellene tagdíjat fizetniük, erre is rákérdeztünk. Az MKIK főtitkára hangsúlyozta, konkrét számok még nincsenek, de felmerült: azokat a vállalkozásokat, amelyek nem tudnak több terhet elviselni, mentesítenék a tagdíj alól. Hogy ez kikre fog vonatkozni, azt majd a törvényhozók döntik el.

Nem lesz teher?

A kamara egyébként sem szeretné, ha a vállalkozók teherként élnék meg a kötelező tagságot, ezért javasolták, hogy a működés költségeit alapvetően a költségvetés viselje. Ezt úgy képzelték, hogy a tagdíj leírható lenne a nyereségadóból. Az eredményesen működő vállalkozásoknál tehát nem jelentene többletterhet a kamrai tagdíj.

Csak a nem (eléggé) nyereséges, és a tagdíjfizetés alól nem mentesített cégeknek lenne plusz kiadásuk emiatt – vázolta Dunai Péter.  Vagyis nem kevés céget érintene – vetettük fel.  A főtitkár erre azt hangsúlyozta, hogy az elkövetkező évtizedekre szeretnék felépíteni az új kamarai rendszert. Bíznak abban, hogy előbb-utóbb növekedni kezd a gazdaság és a mostaninál jóval nagyobb arányban lesznek nyereségesek a cégek.

Az érdekképviselet is kényes pont

Van még egy súrlódási pont, a kamarai érdekképviselet kérdése. A VOSZ azt mondja, hogy a klasszikus munkaadói érdekvédelmi feladatok nem összemoshatóak a kamarai feladatokkal. Ezért a törvényben meg kell mondani, hogy a kamara mit ne tehessen, ahogy ezt az OÉT munkaadó oldala le is írta: ne köthessen bérmegállapodást, ne lehessen résztvevője az országos, a középszintű és a vállalati szintű béralkunak, ne köthessen több vállalkozásra kiterjedő regionális, szakmai, ágazati kollektív megállapodásokat, tagjait nem kötelezhesse, és ne is orientálhassa ezek elfogadására.

A munkaadói oldal a köztestületi gazdasági kamara szerepét a jövőben kizárólag a gazdaság fejlesztésében, koordinálásában, a piacvédelemben és a szakképzésben tartja elfogadhatónak. Az államtól átvett feladatok nem teszik ugyanis lehetővé a kamara számára, hogy érdekvita esetén érdekképviseleti (érdekérvényesítő, érdekvédelmi) szerepkörben lépjen fel a végrehajtó hatalommal szemben – nyomatékosították.

Beleszólnának a törvényalkotásba, de az OÉT ügyeit nem zavarnák

Jelenleg sem végezhet a kamara szakmai és munkáltatói érdekképviseleti tevékenységet, ez nem is változna – reagált a főtitkár a munkaadói érdekképviseletek idevágó észrevételére. A gazdaság általános érdekeinek érvényesítése viszont ma is kamarai feladat. Nem tartanák jónak, ha teljesen eltiltanák a kamarát a gazdasági érdekérvényesítéstől.

Furcsa lenne, ha a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó törvények (pl. adótörvények, támogatási lehetőségek) megalkotásába nem szólhatna bele az őket tömörítő kamara – tette hozzá. Az érdekképviseleteknek tudomásul kell venniük: kell, hogy a kamarának markáns véleménye legyen. De itt meg is kell állni. Az OÉT-en eldőlő konkrét kérdésekbe, (pl. bérek vagy a munka törvénykönyve változása) továbbra sem kívánnak beleszólni.